Készülj fel szerepjátékok egy új generációjára!

Szokatlan környezet:
-Élj át új kalandokat a víz alatt.
-Úszd be az egész világot.
-Gyönyörködj a tenger szépségeiben.
-Ismerj meg más élőlényeket.

Megújult harcrendszer:
-Használd ki tested minden porcikáját.
-Elroncsolódó végtagok, vérző sebek.
-Kiszakadó belsőségek, végzetes sérülések.
-Használd ki a tenger adta lehetőségeket.
-Küzdj a víz alatt!

Az élő tenger:
-Ismerd meg valamennyi játszható faj történetét.
-Fedezz fel eddig ismeretlen fajokat.
-Köss szövetséget más törzsekkel.
-Hozz békét, vagy uralj mindent.

Naga

A serpentine race of aquatic monsters. Nagas possess two arms at just below the head or their otherwise completely serpent body. These creatures live in crude tribal villages that are sculpted from coral reefs or soft rock upon the ocean floor. Under the rule of their powerful Shaman leaders, the Nagas remain peaceful to surface dwellers and other intelligent creatures unless provoked. Extremely territorial, these simple creatures will instantly attack any possible threat that enters their territory. However Nagas will retreat or flee if they believe the threat to large. Communicating in an inaudible dialect the Nagas language has not been deciphered and communication with the beasts is all but impossible, with forms of telepathy the only known method to commune with the creatures. Hunters and gathers, these serpentine creatures are fierce in combat and care immensely for their own. Weapons and armour made of various corals can inject various poisons and leave stinging sores upon victims, with some champion Nagas applying the venom of slain aquatic animals upon their weapons. Each tribe is led by a powerful Shaman naga who uses primordial magics to control the currents and temperatures around the villages to keep the conditions favourable. These leaders tend to become corrupted over time due to the primordial magic they use. When this happens the Shaman is either driven out by it’s people or challenged and defeated in combat by a younger Shaman.

Senki sem aludt azon az estén. Sőt az előzőn se. Ben Kelleger már legalább három napja nem csukta le a szemét. Az idő számára lelassult, képregényszerű volt számára a kép. Ahogy sétált a szürke folyosón, a plafonba szerelt fények elhalóan pislákoltak csupán. Kimerítő napok voltak ezek. Megállt egy fehér ajtó előtt, az gomb nyomásra kinyílt. Belépve már látta az ismerős arcokat. Mindenki a parancsnoki hídnál ült, végazték a vizsgálatokat. A falakon pedig ott fénylett az ismeretlen paradicsom. Először csak a monitorok jelezték a bolygó helyzetét, később már szabad szemmel is láthatóvá vált a plexin át. A Föld... gondolta. De tudta hogy ez nem az.

Körülbelül három napja lehetett, mikor felfedezték ezt a Földre nagyon is hasonlító planétát. Először csak a mérete és a naptól való távolsága alapján közelítették meg a kérdést, később már egyértelműen látszott hogy a bolygón légkör is kialakult.

Anu

Az idegenekről pár szó.

Vallásuk:
A természet ős anyjában hisznek. Őt úgy nevezik Anu. Magukat pedig Anu gyermekeinek mondják. A világ létezése óta egy ősi lélek próbálja megtartani a természet egyensúlyát. A nép mélyen kötődik a természethez. Az ad nekik életteret, ők pedig gondoskodással viszonozzák ezt. Életük akár kisszerűnek is nevezhető, mégis ők ismerik azokat az értékeket amiket mi emberek már rég elfeledtünk. A világ közepén áll egy hatalmas fa. Ez a fa él, ennek lelke van. Azt vallják Anu egy része a fában él tovább. Sokan vándorolnak a fához évente, úgy tartják az meghallja kívánságaikat. Évenként egyszer összegyűlnek és imákat zengve tisztelik természetanyát.

idő vázlat

1. jelen. A felfedezett bolygó analízise
2. múlt  Az első jelek az űrből
3. múlt  A felszállás
4. közelmúlt Megérkezés
5. közelmúlt Vizsgálat
6. közelmúlt - jelen A naprendszer
7. jelen A landolás
8. jelen Kapcsolat felvétel
9. jelen Természetkutatás
10. múlt Gyermekkor
11. múlt Emberi gyarlóság
12. jelen Interpret
13. jelen Egy este az idegenekkel
14. álomkép Állatbőrben
15. jelen Ébredés
16. jelen Földrajz
17. jelen Beszélgetések
18. jelen Csoda
19. jelen Idő előtti alkonyat
20. jelen Este a vadonban
21. álomkép Kihaló faj
22. jelen Tanácskozás a jövőről
23. jelen Értem a nyelved
24. jelen Emberek nélkül
25. jelen Döntés
26. jelen Távozás
27. jövő Visszaút
28. jövő Nézz az égre

Feltételezett őslakók

röviden

Fényévekre innen, az egyik űrszondánk szabályosan ismétlődő rádiójeleket rögzített. Egy év sem kellett expedíciónk elindításáig. Mint kiderült a jel csupán egy bolygó mágneses tere által létrehozott interferencia.

A kezdeti csalódások nem törték meg az űrjárókat. A kis naprendszer további kutatása egy a földhöz hasonló bolygót deríttetett fel. Tanulmányozás után a legénység landol a planétán. Felfedeznek egy úgymond bennszülött fajt. Felépítésük az emberekhez hasonló, kicsit magasabbak csupán. Bőrük tónusa kékes, zöldes, ráhangolódott a természet színeire.

Az utazók felveszik a kapcsolatot a már előírt protokollok szerint. A főhős még a törzs tagjává is válik. Megismer egy gyönyörű nőt, de ő is tudja, szerető családja várja otthon. Nagy lelki vívódás után a hazautazás mellett dönt. De itt hagyja az emberiség egy kicsiny darabját.

A felfedezések végül - ismerve az emberi fajt - megsemmisítik. Ez a bolygó túl szép ahhoz hogy igaz legyen. És ha most választani kéne a két faj fent maradása között, az emberiség maradna alul.

Otthon mindent letagadnak. Nem marad más hátra csak pár szép emlék.

téma vázlat

Léteznek más értelmes civilizációk is a világűrben.

Expedíciónk során felfedeztünk egy a mienknél fejletlenebb fajt. A bolygójuk és ők maguk is nagyon hasonlítanak ránk. De egy dologban mégis különböznek. Valami ami miatt különbek voltak nálunk. Talán jobbak is. Hiányzott belőlük az eredendő főbűn. Megbabonázott minket a természet közelsége. a gyönyörű tájak és a tiszta élet reménye.

Talán ezért is töröltünk ki minden adatot a komputereinkből. Az elmúlt hét, és vele minden feljegyzésünk semmis lett. Megőriztük a világot eredeti állapotában. Úgy amikor még emberi kezek nem zsákmányolták ki a Földünket.

Hazatérve minden letagadtunk. Egymás közt sem említettük a történetet soha. Persze néha álmaimban még látom a tájat. A lelkem, a testem egy kicsiny része, a remény örökre ott marad...